Mert szeret valakit. Ennyi, kész, pont. Minden más végső soron ide vezethető vissza. 

Amikor a tavasszal felvetette Kornél, hogy látogassuk meg Csabi barátjáékat Vancouverben, még csak az volt nyilvánvaló, hogy mivel a vagyonunkat a kirándulásra költjük, mostanában nem házasodunk. De ki mondana nemet egy kanadai kalandra, ha lehetősége adódik rá. 

Aztán mire eljött az augusztus 1., úgy indultunk útnak, hogy Kornél már túl volt az első két interjún az Amazonhoz. Akkor még úgy tűnt, becsületből, mert Csabi - legalább félig - viccből ehhez a feltételhez kötötte az ingyen szállást. Aztán hetekig kempingeztünk, és British Columbia teljesen elvarázsolt minket. 

Na nem csak Poke, a fiatal hosszúszárnyú bálna miatt, akit most látott ember másodszor, és fickándozás közben még lefotózni is hagyta magát.

Nem csak azért, mert a magasházak sokkal barátságosabbnak tűnnek élőben, mint hittem, és az előző két kép egymástól néhány száz méterre készült.

Nem csak azért, mert munka után bármikor leugorhatsz a tengerpartra, ahol a sikeres akklimatizáció után akár a fókákkal együtt mártózhatsz.

Nem csak azért, mert azon a hegyen ott jobbra, az előző helyszíntől 10-15 perc autóútra síelhetsz és korizhatsz szinte bármikor.

Nem csak azért, mert ez a paradicsomi kép is a belvárostól tíz percnyire készült, a vadonban. És nem csak azért, mert mindenki irtóra kedves, vidám, és rendesen sorban áll a buszmegállóban. Meg nem csak a reggeli hajókürt és sirálycsivitelés vagy a juharszirupos áfonyás kolbász miatt. Hanem mert az Amazon is meggyőzte Kornélt. Jól mutat az önéletrajzában, és a fizetés igencsak nem elhanyagolható a családunk jövője szempontjából. Ezen túl még az is lehet, hogy a gyerekünk megfelelő egészségügyi ellátásban és oktatásban részesül. (Ha itt születik, még egy állampolgárságot is hozzávágnak.) 

Ezért hajlandó az ember két hét alatt lowbudget esküvőt szervezni és megválni minden ingóságától (ez mondjuk egy autót leszámítva nem volt túl nehéz, ingatlanunk meg nem is volt sosem). És ahogy ismertek minket, a szerencse gyakran áll az oldalunkra, most sem csinálnánk másképp az esküvőt... De erről már eleget meséltünk. Szépek voltunk, nem? (Köszi Sári Mónika Photography!) És elég boldogok is. Együtt akarunk élni, és boldog gyerekeket nevelni.

Hoztunk persze áldozatokat is: távol a család, a barátok, és ez nagyon nehéz - nem is tudom, enyhül-e majd. Erről biztosan panaszkodom még a későbbiekben eleget.

Szóval itt ülünk Csabiék szófáján, és el sem hisszük, hogy túléltük az elmúlt hónapokat, amibe belefért az  amazonos interjúsorozat, a sok kis páciensem ellátása, meg egy szuper testkontroll csoport vezetése, egy epekőműtét, egy ujjműtét, minden cuccunk eladása és elajándékozása, a papírok intézése, egy nyelvvizsga. (Ja! Ma jött a hír, hogy hirtelen két - itt hasznavehetetlen - diplomás lettem. Két hét alatt nemcsak esküvőt, de nyelvvizsgát is lehet csinálni, je!) Kornél hétfőn kezd. Lehet, hogy a lakásunkat is megtaláltuk. A barátainkkal karácsonyozunk, a két gyönyörű, boldog kislányuk társaságában, és majd jól bejelentkezünk Messengeren mindannyiótokhoz, nem úsztok meg minket!