Alaszkában, szűk völgy mélyén
lakik az én öreg néném,
vele élnek rénszarvasék,
tőlük tudom ezt a mesét.

(Niki) Például, hogy a rénszarvas nem őshonos Alaszkában. Ugye milyen furcsa? Amikor a havas északra gondolunk, a Mikulás után másodikként a legtöbben szerintem azonnal a rénszarvasra asszociálunk. Pedig a ma Észak-Amerikában szabadon élő karibuk és haszonállatként tartott rénszarvasok elődeit az 1800-as évek végén Szibériából importálták az alaszkaiak, hogy így enyhítsék az éhínséget az őslakosok körében. (Amit egyébként a bálnavadászok idéztek elő azzal, hogy megtizedelték a Bering-tenger emlős állományát.)

Némi félrement kísérletezés után, aminek nemcsak az első csordák, de néhány feháborodottan hazatelepülni kényszerülő orosz tenyésztő is áldozatául esett, úgy döntöttek az alaszkaiak, hogy inkább a skandinávoktól tanulják meg ezt a szép mesterséget. Akárhogy is, mi nagyon örülünk a vállalkozás sikerének, mert sokkal szomorúbb lett volna a fairbanksi utunk, ha nem ismerjük meg Jaspert, Buttercup-ot, Tobyt és a többieket. Ők aközé a nagyjából harmincezer rénszarvas közé tartoznak, akik ma Alaszkában tengetik az életüket. És azoknak is a szerencsésebbjei, mert nem lesz belőlük kolbász. Egy kislány álmát váltották valóra, és azóta turisták tucatjait vidították/lökték fel egy-egy tundrai kirándulás alkalmával. Jane rénszarvasfarmja és az ott töltött sétánk történetét az alábbi videóban láthatjátok. A kíváncsiságunknak exkluzív hajnali etetés és egy isteni sütirecept volt a jutalma.  

Jane tízéves lánya könyörögte ki az első pár rénszarvast a családi farmra. Évekig gyűjtötte a zsebpénzét, és maga próbálta lealkudni (egyébként sikerrel) az állatokat. Nem csoda, hiszen egy rénszarvas ára valahol ezer és kétezer dollár között mozog (zsebpénz, mi?!), egy éves tartása pedig akár kétszer ennyibe is kerülhet. Képzelem, mit élhettek át a szülők, amikor az első éjjel megszöktek a szarvasok. Napokkal később cowboyoknak sikerült befogniuk őket. Aztán ahogy ez lenni szokott, néhány év múlva a gyerek elköltözött otthonról, az állatok meg ott maradtak a szülőkre. (Igen anyu-apu, én is érzem, hogy a történet ujjal mutogat rám.) Az élelmes szülők meg pénzt csináltak a farmból. Az idén már jógacsoportokat is indítottak.

(Kornél) A forgatás miatt még pirkadat előtt megérkeztünk a farmra. Ez nem rám vall, szeretek sokáig aludni, így felettébb élveztem, hogy itt 11-kor pirkad. A havas kis faluban könnyen megtaláltuk Jane házát, valószínűleg az egyetlen attrakciót a közelben. A konyhában fogadott bennünket, ahol minden csoportnak süteményt süt - így kezdődik a napi rutin, minden nap. Nem egyedül dolgozik, a környékbeli kutyaszánhajtó lányok segítenek neki - úgy tűnik, hogy így megy ez: mindenki ismer mindenkit és nem sok munkalehetőség közül lehet válogatni errefelé.

(Niki) A rénszarvasok cukik - van néhány egészen érdekes szuperképességük -, engem mégis az emberi sztori ragadott meg leginkább az itt eltöltött napunk alatt. Hogy Jane-t az állattartással járó mindennapos elkerülhetetlen fizikai munka segítette ki az alaszkai sötét telek által okozott depressziójából. Vagy hogy mennyire közeli viszonyban van azokkal az állataival, akik nála születtek. Kornél kevésbé osztja a véleményemet, hogy a rénszarvasok olyan szarvasmarhák, amiknek jól sikerült a PR-ja. Ő ugyanis már az első pillanatokban valami megmagyarázhatatlan barátságot kötött Tobyval, a legfiatalabb, felemás agancsú borjúval. Hát jó-jó, ha megnézzük közelebbről, azoknak a szemeknek valóban nehéz ellenállni és még puha is a kis boci.

(Kornél) * a rénszarvasok cukik - kivéve Jasper. Jasper egy kis szemétláda. Mindenkit fel akar öklelni. De legalább könnyű megijeszteni, csak bohócot kell csinálnom magamból hozzá - a karommal agancsot formálok és határozottan elindulok felé. Egyből eliszkol. Ezt persze a kis görény már tudja, ezért tipikusan hátulról támad.

A teljes ellentéte a kis barátom, Toby. Talán zuzmó szagom lehetett, de mellém szegődött és végig együtt is maradtunk. Jó arc, türelmes hallgatóság.

(Niki) Ez a váratlan barátságra lelt Kornél-Toby páros együtt sétálta végig ezt a néhány kilométeres túrát, amit tucatmagunkkal tettünk meg, miközben Jane azokról a már említett szuperképességekről mesélt.

Ezek a prémes jószágok látványos hatékonysággal találják meg a hó alatt az ehető zuzmókat, mert látnak az ultraibolya tartományban is. Az elképesztően fagyálló patáikkal kaparják elő a kaját. (Arra nem emlékszem, mennyire, csak arra, hogy el-ké-pesz-tő-en fagyálló.) A levedlett agancsbőr - ami rendkívül puha és selymes egyébként -, nagyon jó fehérjeforrás, és bármilyen perverz szokásnak hangzik is, miután ledobták, megeszik. Fontos tudnivaló továbbá, hogy ha szembejön egy rénszarvas, ne nagyon tapogassuk az agancsát. Két okból se: amíg puha, addig fáj neki, miután megkeményedett meg nekünk fog fájni.

(Kornél) Matriarchális társadalomban élnek, mint Jane és a családja. Séta közben mindenki a főanyát követi, így csak őt kell terelgetni. Szánt nem kaptunk, emiatt csak négy csillag jár.